Odissi Nemzetközi Fesztivál

2019.12.26.

Imádom a reggeleket. Mikor kinyitom a szemem, még nem tudok megmozdulni, de már érzem az erőt, hogy meghozzam a döntést. Még fogalmam sincs hogyan lesz erőm a következő huszonnégy órához. Végül egy kettős érzés jön, amikor tudatosul bennem egy kép, hogy mennyi dolgot hagytam el az elmúlt hetekben. Most egy intenzív szűrőben vagyok, és csak remélem, hogy maradt valami hátra belőlem, amivel tovább tudok menni. Csak nehezen tudok benne hinni, hogy egyáltalán képes leszek felkelni. … Elképzelem, hogy ma kitalálok valamit, hogy miért nem tudok táncolni, és mikor találok egy jó érvet, akkor megnyugszom. Közben meg tudom, hogy hamarosan még a reggeli fürdésig kiszóródnak a rostán a kifogásaim. Értékelném, ha nem jönnének vissza minden nap. Ez így is lesz, csak idő kérdése. 


Na de miért is vagyok ki, és nincs időm írni se. Még valamikor huszonharamadikán kezdődött az Odissi International Festival, ami három napos volt és reggeltől estig mentek az Odisszi bemutatók. Mindenki lehetőséget kap, és leginkább szóló táncokat lehet látni. Megpróbálok majd ide belinkelni belőle. Két éve én is felléptem itt, ott is vagyok a plakát közepén. Sajnos a szervező, aki egy tánckritikus, tavaly átadta a fesztivált másnak családi okokból, de idén ismét lendületesen szervezi. Én most kimaradtam, mert későn értem ide, meg én sem erőltettem, mert a mesterem nem látott másfél éve, és azt hiszem először erre van szükségem, mert még szégyent  hozok rá. 

A fesztivál első napján egy szeminárium is volt, amiről hamarosan lesz felvétel remélem. Csak szűk körben van rá igény, hogy megvitassuk a tánchoz kapcsolódó kérdéseket. Alapvetően a táncosok nem szeretnek táncról beszélni, hisz maga a tánc egy nyelv. Szerintem egy magasabbrendű nyelv. Egyetlen gesztus mélyebbre képes hatni, mint ezer szó. Mégis szükség van arra is, hogy az intellektust megetessük. Ha már itt járunk, számomra ahhoz kell a legtöbb türelem, hogy megértessem, megéreztessem a tanítványaimmal, akik amúgy táncolni jönnek, hogy a táncot nem lehet intellektuálisan megtanulni. Egyszerűen el kell engedni az a vágyat, hogy ésszel érteni akard mit csinálsz. Ha ez sikerül, akkor fogod megérteni, hogy miért is akarsz te táncot tanulni. 

Visszatérve a szeminárium témája az volt többek között, hogy mennyire vált globális, “klasszikus” táncformává az Odisszi, avagy az orisszai kultúra, az “oriyaság” szorosan hozzátartozik magához a tánchoz. Szó esett arról is, hogy egy külföldi mennyire képes ezt megérteni, mert sokan vagyunk, akik beleszerettünk és feltettük az életünket az Odisszire. Tudni kell mindehhez, hogy Orisszát India más részein a legkonzervatívabb államnak tartják, ebből kifolyólag nagy erőkkel védik a kulturális értékeiket. Ez erősnek tűnik néha, de közben meg pont ez az, amiért ezer éveken keresztül fennmaradtak ezek a táncok. És csak megemlítve tegyük hozzá, hogy sok indiainak fogalma sincs a saját kultúrájáról, mint ahogyan ez nálunk is így van.  

Amit nem említettem, hogy mesterem Rahul Acharya is előadó volt a szemináriumon. Számára nagyon fontos a tánc elmélete,  története és gyökere. 

Akkor induljon a nap. Már késésben…. Kezdek indiaiasodni. :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy csendes nap a maharikra emlékezve

A tejföl fölött

Irány Orissza!