A tejföl fölött


Üzenem a virtuális huszároknak, hogy élőben  sokkal izgalmasabb harcolni. Elég csak benevezni egy 55 perces átszállásra Rómába, máris átélheted az utazás első kihívást, amit akkor tudsz időre teljesíteni, ha sehol nem tévedsz el és elég gyorsan futsz. Bár egészségesebb, ha fordítva van, mégis egy ideig egy indiai férfi után futottam, aki szintén hamar megtalálta, melyik kapu a cél. Sajnos az útlevél ellenőrzésnél külön utakra tévedtünk. Volt még shopping területen áthaladás, ahol semmi nem volt kiírva és egy szerelvényre is fel kellett szállni egy megállóra. Szóval ez az első pálya, hogy utána tovább tudj repülni. Abba inkább ne gondoljunk bele mi van, ha nem sikerül. Visszafelé ugyanez 45 perc alatt teljesítendő.  

Mellettem egy francia lány ül, aki alig beszél angolul. Ha jól vettem ki, Varanasiba megy 21 napra önkéntesedni. Azt mondja vonzza ez a kihívás. De hogy ne legyen olyan uncsi (ezt csak én mondom) nincs csatlakozó repjegye, vagy vonat jegye, mert nem sikerült foglalni. Jól nyomja. 

Lassan felszállunk. Fel, a tejföl szerűen elterülő vatta mező fölé. A végtelenbe. Ahol a gondolatok és a rohanás megáll egy kicsit,  miközben valójában nagy sebességgel haladunk kelet felé, ahol a végére négy és fél óra különbséggel kell elszámolnunk. 

Most csak csend van. Tudati csend. Nem kell semmit tenni. Az elmúlt idők történései itt vannak bennem, de nem zavarnak. Most a félelem sincs, ami az egész utazást megelőzi. A változástól való félelem, és persze a mesteremtől, aki konkrétan meg fog ölni, ha meglátja milyen szintre ereszkedtem. Most mindezeken felül vagyok és csak megpihenek. 

Hihetetlen, hogy órákig repülünk ebben a békében, ami mindig itt van fölöttünk, mi meg lent mindenféle módon millió változatban élünk. Milyen jó lenne itt maradni, de azért leereszkedni is. Miért is ne cselekedhetnénk a felhők alatt, miközben a felhők feletti nyugalommal látjuk magunkat. Nagyszerű pillanat amikor ez meg tud történni. Számomra ilyen a színpad. A szent tér és idő, amit próbálok az egész életem színpadára kiterjeszteni több kevesebb sikerrel. 

Megjegyzések

  1. Magával ragadó az írásod! :) Várom a továbbiakat. Kíváncsi vagyok hogy telnek majd a napjaid, vagy két-három napjaid, amikor írni tudsz. Sok szépet ott a felhők alatt is. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Chennai első napja

Lendületben

Egy csendes nap a maharikra emlékezve