A születésnapom

2019.12.10. A születésnapom

Az ünneplés sorozat nem ért véget. Bhubaneswarba érkezve rögön másnap volt  a születésnapom. A legnagyobb ajándék, hogy itt lehetek, és végre magammal vagyok. 

Sosem szoktam beteg lenni Indiába érkezve, de lehet, hogy most túl sok mindent összeettem. Plusz a tegnapi Puri utazás elég gyomor mozgató volt. Kicsit gyorsan jöttünk visszafelé, szóval sikerült megszabadulnom éjjel a gyomor tartalmámtól. Lehet kicsit izgultam is a mai első órától, mivel több mint másfél éve nem táncoltam a mesterem előtt. Hát elég gyenge voltam reggel, de azért összeszedtem magam, és 10-re átmentem Rahulhoz. Elképzeltem, hogy hogy fogok reagálni mikor leszid, hogy hogyan táncolok. De igazából semmi erőm nem volt, így bár sohasem hozok fel mentséget, gondoltam egy mentségem már lesz. Mondjuk nem is kell kifogás, mert Rahul azonnal látja azt is, ha valamin örlöm magam legbelül és mond hozzá pár szót, hogy segítsen. Az, hogy mentálisan kész legyek az órára még fontosabb mint, hogy fizikálisan. Rahul sokat tanít erről. Ha látja, hogy tele van más gondolatokkal a fejem, akkor hazaküld. Ilyenkor egyébként nem haragszik. Mert tudja, hogy a fejben rendet tartani nem olyan könnyű, mint a testünkből vért izzadva táncos testet formálni. 

Szóval visszatérve.. Indiában ugye egy biztos, ahogy már említettem, nem úgy lesz, ahogy eltervezted. Megérkeztem A mesterem házába… Rahul szintén nem volt jól, kicsit lázas és a karját is meghúzta előző nap, így a ma reggeli összes gyakorlása csúszott, plusz el kell mennie hamarosan egy egész napos tánc fesztivál megbeszélésre, amiről késő este fog visszajönni. Megkért, hogy helyettesítsem, és az izraeli tanítványának Innának tanítsam meg a következő részletet a koreoból. Délután pedig jönnek az indiai gyerekek, két 12 éves kislány, akiknek az új alaplépéseket és koreot kell tanítani, gyakorolni. Namost az új alaplépéseket én sem tudom, így ezt megmutatta ott helyben a nappaliban mintegy öt percben. Kicsit úgy érzem túlságosan bízik bennem Rahul. Inna nemsokára megérkezett, és elkezdtem vele gyakorolni. A gyerekek is ügyesek voltak. Sokat tanultam. Rahul betoppant a gyerek óra végére, de csak egy pár percre ugrott  haza. 

Este aztán felkerestem a fogorvost, mert még várt rám egy varratszedés, mert sikerült úgy elindulnom, hogy ezt itt kellett megoldanom. A fogorvost ismerem amúgy, a rendelője ott van közel hozzám. Így telt a születésnapom. A gurum bizalmát kaptam. De még nem látott. 

(A fotó két évvel ezelőtt készült a születésnapomon itt.)