Bejegyzések

Chennai első napja

Kép
2020.02.08. Most jártok először Chennaiban. Rögtön elmentem egy indiai táncos üzletbe pár dologért, még csak úgy szétnézni. Közben iszonyatosan éhes és szomjas voltam,  úgyhogy kerestem egy jónak látszó ám egyszerű éttermet. Ez tényleg egy szimpla hely volt, de a dósát banánlevélen kaptam.  Hirtelen túl sok program jött szembe,  így a táncot választottam. Beültem egy bharatanatyam előadást megnézni. Szuper volt,  de azért én továbbra is Odisszit nézek legszívesebben.  Hazafelé vettem pár gyümölcsöt,  de ahogy közeledtem a szálláshoz, egyre nagyobb tömeg fogadott. Mindenfelé vidámpark és valami felvonulás, ettől aztán lépni is alig lehetett a motorok és autók között. A felhajtás közepén egyszercsak ott találtam magam egy négyszögletű tó partján. Körbe rengeteg ember,  és a tóban egy kivilágított tutaj, amin emberek zenéltek. Közben megtudtam a mellettem ülőktől, hogy Shiva, akit Kapaleeshwarar formájában imádnak itt, és hitvese Karpagam

Lendületben

Kép
2020.02.08.  Saraswati Puja áldása, hogy ismét futok reggelente. Itt egy kicsit nehezen mozdulok ki,  mert sok szem követi minden lépésemet. Imádom az ilyen kimozdulós reggeleket. Szinte függő vagyok. Persze a testre is nagyon áldásos hatásai vannak javítja a keringést, anyagcserét, jobban alszom, javul az állóképességem, edzi az immunrendszerem. A legfontosabb mégis, hogy mentálisan teljesen helyre tesz. Itt Indiában egyébként is egy élmény reggel kimenni egy parkba. Sokan sétálnak reggel hat és nyolc kötött, illetve naplemente idején is. A parkba sétáló bérletet lehet kapni erre az időszakra. Kevesen futnak csak. Én magam is fél időben futok és utána sétálok. Van még mit mozognom a napban. :) Az elmúlt héten megjelent egy férfi, aki hahota jógázik. Leül egy padra, előre hajol, a szívére teszi a kezét, majd hirtelent hátra veti magát,  az ég felé emeli a kezeit és a tekintetét. A lábait is vízszintesen előre dobja és teljes szívből kacag kissé erőltetve. Ez per

Saraswati Puja

Kép
2020.02.01. Saraswati Puja Rahul házában nemcsak táncolunk de a hindu ünnepekhez is csatlakozunk, amiből minden hétre jut egy legalább. Persze vannak kiemeltek, ilyen például a Saraswati Puja. Saraswati a tudás és művészetek istennője, ezen a napon minden hindu családban és templomban őt imádják. A bonyolult szertartást speciális étel felajánlást követi, amit a vendégekkel együtt eredetileg banán levélen tálalnak.  Ettől a naptól Jagganath leveti a téli ruháját, szóval itt innentől már tavasz van.  Kezdetben nem értettem miért neveznek itt télnek bármit is, de elfogadtam, hogy itt a tél olyan, mint nálunk egy közepes augusztusi nap. Az év többi részében folyamatosan mindenhol izzadsz.  Most úgy adódott, hogy mindhárman, Rahul külföldi tanítványai, itt vagyunk egyszerre, így megragadtuk az alkalmat, hogy egy közös képet készítsünk Rahullal és később Naziával is. Inna Izraelből, Mio Japánból és én Magyarországról.

Egy csendes nap a maharikra emlékezve

Kép
2020.01.10. Jó régen írtam már. Ahogy beköszöntött ez az év én azt hiszem hangulatot váltottam. Mindig eljön az a pillanat, mikor igazán megérkezek ide, és már nem érdekel más. Az év első hete elég nehéz volt érzelmileg. A dráma kezd kiterjedni térben és időben. Az életem szappanoperája soha nem látott fejezeteket bontakoztat ki, amelyen én belül csak csendesen mosolygok. Az érzelmek végtelen spektrumát járjuk át rövid időn belül, és ha már így, akkor legyen mindenből a maximum. Mert miért ne? Néhány napja volt egy portugál Odisszi táncos vendége Rahulnak, aki kérdéseivel fantasztikus témákat érintett, mi pedig ittuk Rahul szavait, ahogy a Jagannath templom béli shakta, saiva és vaishnava imádatról beszélt. A legizgalmasabb téma mégis a mahari tradíció volt számomra. A maharik templomi táncosnők voltak, akik tulajdonképpen Jagannath feleségei, és a napi tánc felajánláson kívül teljes életüket Jagannathnak szentelték. Akiknek ez egy kicsit ismeretlen, azoknak íro

"Karácsony" és Újév Indiában

Kép
2019.12.31. Itt Indiában az ünnepek másként telnek. Nekem eléggé sűrű volt. Igazság szerint 2004 óta járok Indiába, és már voltam egyszer korábban  is itt Karácsonykor ha jól emlékszem, az elmúlt sok évben 2014-től mindig ilyenkor jövök. Tavaly kivételt tettem, de idén nem tudtam ellenállni. Persze  hiányzik az otthoni Karácsony azért. Tudom a legtöbben csak panaszkodnak, hogy mindenki vásárol, meg tömeg van, de szerintem az egy öröm, ha leshetem a másik kedvét, és úgy vásárolok, készülök, hogy elképzelem, hogy mennyire fog örülni. De lehet én túl egyszerű vagyok.  Azért jövök ilyenkor, mert itt ilyenkor van a fesztivál időszak. A másik, hogy otthonról a munkámból ilyenkor könnyebben szabadulok, mert mindenki  el van foglalva és harmadik dolog, hogy fázom. A legfontosabb, hogy ilyenkor van itt két nemzetközi Odisszi Fesztivál egymás után. Erről írok egy külön bejegyzést majd. Tegnap lett csak vége.  Karácsony olyan szokásos indiai hétköznapként telt,

Odissi Nemzetközi Fesztivál

Kép
2019.12.26. Imádom a reggeleket. Mikor kinyitom a szemem, még nem tudok megmozdulni, de már érzem az erőt, hogy meghozzam a döntést. Még fogalmam sincs hogyan lesz erőm a következő huszonnégy órához. Végül egy kettős érzés jön, amikor tudatosul bennem egy kép, hogy mennyi dolgot hagytam el az elmúlt hetekben. Most egy intenzív szűrőben vagyok, és csak remélem, hogy maradt valami hátra belőlem, amivel tovább tudok menni. Csak nehezen tudok benne hinni, hogy egyáltalán képes leszek felkelni. … Elképzelem, hogy ma kitalálok valamit, hogy miért nem tudok táncolni, és mikor találok egy jó érvet, akkor megnyugszom. Közben meg tudom, hogy hamarosan még a reggeli fürdésig kiszóródnak a rostán a kifogásaim. Értékelném, ha nem jönnének vissza minden nap. Ez így is lesz, csak idő kérdése.  Na de miért is vagyok ki, és nincs időm írni se. Még valamikor huszonharamadikán kezdődött az Odissi International Festival, ami három napos volt és reggeltől estig mentek az Odisszi bem

Szembesülés magammal és Indiával

Kép
2019.12.19.  Szembesülés Már jóideje itt vagyok. Ez itt egy igazi tükör. Bő másfél éve voltam itt utoljára és ezalatt elveszítettem valamit a táncomból. Nem mintha ezt nem tudtam volna, de most nehéz szembesülnöm. Olyan, mintha csak egy üres lényegtől mentes keretem lenne. Rahul mindig azt tanítja, hogy ő nem tud megtanítani táncolni, csak egy keretet tud tanítani, magát a technikát, amely tiszta keretben meg tud mutatkozni a tánc, ami bennem van és nekem kell felfedezni. Jobban meggondolva a keretem is eléggé megkopott. Akkor mim van egyáltalán. … Nem baj… Azért vagyok itt, hogy ... 2019.12.21. Bármennyire is furcsa sikerült megfáznom. Nappal harminc fok van, éjjel olyan tizenöt. Most azért lehűlt kicsit. Van itt egy csomó szabály, amit be kell tartani. Mert egyszerűen ők élnek ezen az éghajlaton, és ha mondják, hogy hideg van, akkor el kell fogadni és sapkát venni például. Azért tegyük hozzá, hogy tizenöt fokban aludni nem olyan kellemes. Egy hete még ventillá