Bhubaneswarból

2019.12.31. Itt Indiában az ünnepek másként telnek. Nekem eléggé sűrű volt. Igazság szerint 2004 óta járok Indiába, és már voltam egyszer korábban  is itt Karácsonykor ha jól emlékszem, az elmúlt sok évben 2014-től mindig ilyenkor jövök. Tavaly kivételt tettem, de idén nem tudtam ellenállni. Persze  hiányzik az otthoni Karácsony azért. Tudom a legtöbben csak panaszkodnak, hogy mindenki vásárol, meg tömeg van, de szerintem az egy öröm, ha leshetem a másik kedvét, és úgy vásárolok, készülök, hogy elképzelem, hogy mennyire fog örülni. De lehet én túl egyszerű vagyok.  Azért jövök ilyenkor, mert itt ilyenkor van a fesztivál időszak. A másik, hogy otthonról a munkámból ilyenkor könnyebben szabadulok, mert mindenki  el van foglalva és harmadik dolog, hogy fázom. A legfontosabb, hogy ilyenkor van itt két nemzetközi Odisszi Fesztivál egymás után. Erről írok egy külön bejegyzést majd. Tegnap lett csak vége.  Karácsony olyan szokásos indiai hétköznapként telt,

2019.12.26. Imádom a reggeleket. Mikor kinyitom a szemem, még nem tudok megmozdulni, de már érzem az erőt, hogy meghozzam a döntést. Még fogalmam sincs hogyan lesz erőm a következő huszonnégy órához. Végül egy kettős érzés jön, amikor tudatosul bennem egy kép, hogy mennyi dolgot hagytam el az elmúlt hetekben. Most egy intenzív szűrőben vagyok, és csak remélem, hogy maradt valami hátra belőlem, amivel tovább tudok menni. Csak nehezen tudok benne hinni, hogy egyáltalán képes leszek felkelni. … Elképzelem, hogy ma kitalálok valamit, hogy miért nem tudok táncolni, és mikor találok egy jó érvet, akkor megnyugszom. Közben meg tudom, hogy hamarosan még a reggeli fürdésig kiszóródnak a rostán a kifogásaim. Értékelném, ha nem jönnének vissza minden nap. Ez így is lesz, csak idő kérdése.  Na de miért is vagyok ki, és nincs időm írni se. Még valamikor huszonharamadikán kezdődött az Odissi International Festival, ami három napos volt és reggeltől estig mentek az Odisszi bem

2019.12.19.  Szembesülés Már jóideje itt vagyok. Ez itt egy igazi tükör. Bő másfél éve voltam itt utoljára és ezalatt elveszítettem valamit a táncomból. Nem mintha ezt nem tudtam volna, de most nehéz szembesülnöm. Olyan, mintha csak egy üres lényegtől mentes keretem lenne. Rahul mindig azt tanítja, hogy ő nem tud megtanítani táncolni, csak egy keretet tud tanítani, magát a technikát, amely tiszta keretben meg tud mutatkozni a tánc, ami bennem van és nekem kell felfedezni. Jobban meggondolva a keretem is eléggé megkopott. Akkor mim van egyáltalán. … Nem baj… Azért vagyok itt, hogy ... 2019.12.21. Bármennyire is furcsa sikerült megfáznom. Nappal harminc fok van, éjjel olyan tizenöt. Most azért lehűlt kicsit. Van itt egy csomó szabály, amit be kell tartani. Mert egyszerűen ők élnek ezen az éghajlaton, és ha mondják, hogy hideg van, akkor el kell fogadni és sapkát venni például. Azért tegyük hozzá, hogy tizenöt fokban aludni nem olyan kellemes. Egy hete még ventillá

2019.12.16 Ne gondold, hogy  a tánctanulás csak lépések gyakorlásából és önfegyelemből áll. Az érzelmek kontrollálása csak az alap, a tiszta anyag, amivel utána dolgozhatunk. Erre jön az, hogy az érzelmeket elő kell tudni hívni, amikor szükséges, meg kell élni, és ezt mutatni is kell, hiszen előadó művészetről beszélünk. Ahol saját magunkat bevonjuk, és ezáltal a környezetünket egyfajta kommunikációba. De mi kell még ehhez? Meg tudok én mutatni olyan érzelmet, amit nem éltem meg? Hát nem. Rahul szerint élettapasztalatra van szükség. Szóval meg kell élni az érzelmeket, tapasztalatokon keresztül. És hát ugye nem csak a jókat.  Ma volt dráma rendesen. Inna készül az első nagy bemutatójára, és ilyenkor nagy nyomás alatt van. Én meg borzasztóan nehezen viselem, úgyis, hogy nem engem zavarnak el gyakorolni, és küldenek utánam, hogy ne sírjak, hanem gyakoroljak. De persze már én is átestem ezen. Ezután egy fejmosás következett mindkettőnknek, amiben megerősített minket

2019.12.12 Fotózás Ma reggel, mikor odaértem, mesterem még akkor kezdte a saját gyakorlását, így abba én is bekapcsolódtam. Ezt először akkor éltem meg, mikor Rahul Magyarországon volt. Ott reggelente együtt táncoltunk és edzettünk. Ő mindenhová beenged, persze alapvetően szerintem szeret egyedül gyakorolni. A  tánchoz való hozzáállását volt lehetőségem magamba szívni. A tánc bennem zajlik, és napról napra be kell lépnem ebbe a világba. Na erről majd később.  Ma fotózás volt. Innának szüksége volt fotókra az első bemutatójához, ami két hét múlva lesz a Nemzetközi Odisszi Fesztiválon. Megkért, hogy sminkeljem ki, Rahul pedig adott neki egy szárit, mert a fellépő ruhája még nincs kész. Ez így szokott lenni. Én konkrétan a bemutató előtt egy órával kaptam meg. Már kisminkelve indulásra készen vártam. Na itt megtanulod, hogy ne izgulj semmin, mert minden megoldódik. A másik lehetőség, hogy megőrülsz és mindenkit leordítasz, de ez nem opció, mert csak bámulnának rád és nem érte

2019.12.11. A tánc alapjai, első táncóra Rahul az első órára Budapest pólóban érkezett, amit tőlem kapott még korábban. Most is hoztam neki egyet, mert szereti a pólókat, főleg a különlegeseket. Ma másfél óra alaplépés gyakorlással kezdtük. Tudtam, hogy így lesz és nem koreográfiákat tanulok rögtön. Azt hittem nem fogom bírni, de egész jól ment. Rahul is elégedett volt velem, ami meglepő. Az itteni klíma jót tesz nekem. Egészen más a mester előtt gyakorolni. Sokkal mélyebb és persze fárasztóbb. Rahul sosem hagyja ki az alapokat. A saját gyakorlásából sem, és mikor tanít, akkor is ezt tartja legfontosabbnak. Az alaplépéseken keresztül formálódik a test, ez az, ahol legyőzöd a tested korlátait, lemorzsolod a felesleges mozdulatokat, és közben az elmédet is betöröd. Ennek azért sok szintje van, de közben végig meg kell őrizd a tánc iránti lelkesedésed. Ez magától nem történik meg. Legalábbis aki nem ebbe a társadalomba született, azzal nem. Idő és tudatosság kell hozzá, meg al

2019.12.10. A születésnapom Az ünneplés sorozat nem ért véget. Bhubaneswarba érkezve rögön másnap volt  a születésnapom. A legnagyobb ajándék, hogy itt lehetek, és végre magammal vagyok.  Sosem szoktam beteg lenni Indiába érkezve, de lehet, hogy most túl sok mindent összeettem. Plusz a tegnapi Puri utazás elég gyomor mozgató volt. Kicsit gyorsan jöttünk visszafelé, szóval sikerült megszabadulnom éjjel a gyomor tartalmámtól. Lehet kicsit izgultam is a mai első órától, mivel több mint másfél éve nem táncoltam a mesterem előtt. Hát elég gyenge voltam reggel, de azért összeszedtem magam, és 10-re átmentem Rahulhoz. Elképzeltem, hogy hogy fogok reagálni mikor leszid, hogy hogyan táncolok. De igazából semmi erőm nem volt, így bár sohasem hozok fel mentséget, gondoltam egy mentségem már lesz. Mondjuk nem is kell kifogás, mert Rahul azonnal látja azt is, ha valamin örlöm magam legbelül és mond hozzá pár szót, hogy segítsen. Az, hogy mentálisan kész legyek az órára még fontosabb min

2019.12.09. Irány Bhubaneswar! Nemsokára leszállunk Bhubaneswarban. Vegyes érzesek kavarognak bennem. Egyszerre olyan mintha hazajönnék. Közben pedig azért sok alkalmazkodás és kulturális váltás szükséges, ami azért az indiaiak szerint nekem nagyon könnyem megy, én nem így  érzem. Tegnap este óta egy megmagyarázhatatlan mély szomorúság van rajtam. Azt hiszem túl sok megható pillanat volt az elmúlt napokban, túl keveset aludtam, és túl sokminden vár rám itt, amivel kívül-belül meg kell küzdenem.  Az ünneplés azonban még nem ért véget. Holnap folytatjuk.  :) Azt hittem, hogy Bhubaneswarba  érkezve beáll a nyugalom. Nem így lett.  Abban a szobában fogok lakni ismét, ahol már közel két évet töltöttem. Ez egy nagyon pici és sötét szoba, de közel van a tanáromhoz, egy énekes család házának egy szobája. Belépve elöntött  a nyugalom, és a megérkeztem érzés. Azt hiszem, ez volt, és most is, az új életem bölcsője. Ez az a hely, ahol verejtékkel elkezdtem hinni magamban, é

2019.12.08 Az esküvő napja Elérkezett a várva várt nap.  A sok zenebonából elérkezünk egy újabb megható pillanathoz, magához az esküvői szertartáshoz. Tudni kell,  hogy ez egy hindu-szikh (mennyasszony-vőlegeny) esküvő, és mivel mindketten Európában éltek, ezért tartalmaz nyugalmasabb részeket, számunkra otthonos zenékkel. Szóval a három napos ceremónia fel van osztva, hogy melyiket melyik tradíció szerint ünneplik. Az első két nap hindu szertartás volt,  a harmadik nap pedig maga az esküvő szikh hagyományok szerint zajlott. Mindenek előtt a legmeghatóbb az volt, ahogyan a két család szeretettel fordult egymáshoz. Rengeteg apró szertartás nemcsak a fiatalokat, de a két családot is összeköti és ebben a család tagjai is részt vesznek. Az extra toleranciát pedig fenénk mutatták, mert azért elég sokan voltunk. Sokan igyekeztek azon, hogy mi is jól érezzük magunkat. Én a magam részéről abszolút nem éreztem, hogy kulturálisan egy ennyire idegen helyen voltam. Nemcsak azért mert s

A második nap már sokkal hangosabb volt, mint az első. Nagyrészt énekeltünk és táncoltunk, illetve mindenkit kifestettek hennával. A lány és a fiú külön kezdi a készülődést, később aztán a fiú party is megjelenik. A menyasszony kezeit is kifestik, ez reggeltől estig tart. A férj nevének betűit elrejtik jövendőbelije henna festésében, amit meg kell találni. Persze mi is kaptunk gyönyörű mintákat a tenyerünkbe. Megtudtam, hogy amennyiben nem sötétedik be a minta, az azt jelenti, hogy a férjem (vagy annak hiányosságban a barátom) nem szerelmes belém. Szóval mindenki leste a tenyerét, ami folyamatosan sötétedik egy nap alatt. Az enyém úgy tűnik elég sötét.  :) Az egyik legszebb pontja volt ennek a három napos  esküvőnek, mikor magyarul énekeltünk Saumyának. Hosszan húztuk, igazából már előző nap kellett volna megtörténni, mindenki valami őrületes bollywoodi produkcióval készült,  szóval úgy éreztük leülne a buli, ha mi ott magyar népdalokat érdekelünk. Végül megtaláltuk a megfe

Képek lentebb.. 2019.12.06. Az érzés, mikor kinyitod a bőröndödet és rájössz, hogy lehet mégis kellett volna pár meleg cucc…. Szinte haza jövök, de azért a kulturális váltás nem csettintésre történik.  Az első napot kellemes társaságban töltöttem ismerősöknél,  akik Delhi mellett laknak, Noidán. A vendégszeretetük felfoghatatlan. Kaptam kölcsönbe szép szárít és ékszert, hogy szép legyek az esküvőn. Meg persze meleg ruhát, mert Delhi nem olyan meleg,mint Bhubaneswar. Most irány az esküvő. 2019.12.07. Sajnos sok időm nincs írni, szóval nagyrészt fotókat kaptok.   Emlegettem már,  hogy egy esküvőre jöttem. Huszonnégyen vagyunk meghívva Magyarországról. A tegnapi első nap pont olyan volt mint nálunk egy esküvő és lagzi. Még torta is volt. A különbség,  hogy ez még csak az eljegyzés volt. Rendkívül megható volt.  Sajnos nincs erőm többet írni. Épp reggelizünk, és azt beszéljük, hogy kinek mi hiányzik a szobából,  mi nem működik. Meleg víz, ablak… Indulás a mai henn