Irány India! 2019.

-

Az egyik kedvenc részem az életben, mikor összetömörítem magam egy bőröndbe és elmenekülök a tél elől, hogy minden mást megállítva csak a tánccal foglalkozhassak. 
A legnagyobb béke mindig akkor van, mikor a két világ között vagyok, fenn az égen. Két vihar közti csend. 

Távlatból vissza és előre de leginkább letekinteni olyan, mintha megállítanánk a világot egy pillanatra. Ahogy felfelé emelkedünk egyre apróbbá válnak a házak, a városok. Onnan fentről viccesnek tűnnek a hétköznapi gondok. Főleg mikor megérkezve látjuk, hogy ezen a Golyón másként is lehet élni. Nem mintha az a világ olyan tökéletes lenne, csak más. Másként rohangálnak föl-alá. Jaj de másként, és jaj de hangosan!

Mindenesetre örülök, hogy ismét elindulok. Azt hiszem egyik legfontosabb utam lesz eddig. Az életem már kezd olyan lenni, mint egy szuper modern romantikus tragikomédia, amiben párhuzamosan futnak az események (nemhogy futnak, rohannak). Csak az utolsó egy percben érted meg az egész filmet, addig meg tiszta ideg vagy, hogy miről is szól ez.  

Szóval legyen aminek lennie kell. Előre!!!

Élmények, változás, felismerés és kemény gyakorlás vár rám. 

Majd jelentkezem,  várhatóan egy bloggal, ha lesz rá időm.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szembesülés magammal és Indiával

-
Kép
2019.12.19.  Szembesülés Már jóideje itt vagyok. Ez itt egy igazi tükör. Bő másfél éve voltam itt utoljára és ezalatt elveszítettem valamit a táncomból. Nem mintha ezt nem tudtam volna, de most nehéz szembesülnöm. Olyan, mintha csak egy üres lényegtől mentes keretem lenne. Rahul mindig azt tanítja, hogy ő nem tud megtanítani táncolni, csak egy keretet tud tanítani, magát a technikát, amely tiszta keretben meg tud mutatkozni a tánc, ami bennem van és nekem kell felfedezni. Jobban meggondolva a keretem is eléggé megkopott. Akkor mim van egyáltalán. … Nem baj… Azért vagyok itt, hogy ... 2019.12.21. Bármennyire is furcsa sikerült megfáznom. Nappal harminc fok van, éjjel olyan tizenöt. Most azért lehűlt kicsit. Van itt egy csomó szabály, amit be kell tartani. Mert egyszerűen ők élnek ezen az éghajlaton, és ha mondják, hogy hideg van, akkor el kell fogadni és sapkát venni például. Azért tegyük hozzá, hogy tizenöt fokban aludni nem olyan kellemes. Egy hete még ventillá
További információk

Saraswati Puja

-
Kép
2020.02.01. Saraswati Puja Rahul házában nemcsak táncolunk de a hindu ünnepekhez is csatlakozunk, amiből minden hétre jut egy legalább. Persze vannak kiemeltek, ilyen például a Saraswati Puja. Saraswati a tudás és művészetek istennője, ezen a napon minden hindu családban és templomban őt imádják. A bonyolult szertartást speciális étel felajánlást követi, amit a vendégekkel együtt eredetileg banán levélen tálalnak.  Ettől a naptól Jagganath leveti a téli ruháját, szóval itt innentől már tavasz van.  Kezdetben nem értettem miért neveznek itt télnek bármit is, de elfogadtam, hogy itt a tél olyan, mint nálunk egy közepes augusztusi nap. Az év többi részében folyamatosan mindenhol izzadsz.  Most úgy adódott, hogy mindhárman, Rahul külföldi tanítványai, itt vagyunk egyszerre, így megragadtuk az alkalmat, hogy egy közös képet készítsünk Rahullal és később Naziával is. Inna Izraelből, Mio Japánból és én Magyarországról.
További információk

Egy csendes nap a maharikra emlékezve

-
Kép
2020.01.10. Jó régen írtam már. Ahogy beköszöntött ez az év én azt hiszem hangulatot váltottam. Mindig eljön az a pillanat, mikor igazán megérkezek ide, és már nem érdekel más. Az év első hete elég nehéz volt érzelmileg. A dráma kezd kiterjedni térben és időben. Az életem szappanoperája soha nem látott fejezeteket bontakoztat ki, amelyen én belül csak csendesen mosolygok. Az érzelmek végtelen spektrumát járjuk át rövid időn belül, és ha már így, akkor legyen mindenből a maximum. Mert miért ne? Néhány napja volt egy portugál Odisszi táncos vendége Rahulnak, aki kérdéseivel fantasztikus témákat érintett, mi pedig ittuk Rahul szavait, ahogy a Jagannath templom béli shakta, saiva és vaishnava imádatról beszélt. A legizgalmasabb téma mégis a mahari tradíció volt számomra. A maharik templomi táncosnők voltak, akik tulajdonképpen Jagannath feleségei, és a napi tánc felajánláson kívül teljes életüket Jagannathnak szentelték. Akiknek ez egy kicsit ismeretlen, azoknak íro
További információk