Irány India! 2019.

-

Az egyik kedvenc részem az életben, mikor összetömörítem magam egy bőröndbe és elmenekülök a tél elől, hogy minden mást megállítva csak a tánccal foglalkozhassak. 
A legnagyobb béke mindig akkor van, mikor a két világ között vagyok, fenn az égen. Két vihar közti csend. 

Távlatból vissza és előre de leginkább letekinteni olyan, mintha megállítanánk a világot egy pillanatra. Ahogy felfelé emelkedünk egyre apróbbá válnak a házak, a városok. Onnan fentről viccesnek tűnnek a hétköznapi gondok. Főleg mikor megérkezve látjuk, hogy ezen a Golyón másként is lehet élni. Nem mintha az a világ olyan tökéletes lenne, csak más. Másként rohangálnak föl-alá. Jaj de másként, és jaj de hangosan!

Mindenesetre örülök, hogy ismét elindulok. Azt hiszem egyik legfontosabb utam lesz eddig. Az életem már kezd olyan lenni, mint egy szuper modern romantikus tragikomédia, amiben párhuzamosan futnak az események (nemhogy futnak, rohannak). Csak az utolsó egy percben érted meg az egész filmet, addig meg tiszta ideg vagy, hogy miről is szól ez.  

Szóval legyen aminek lennie kell. Előre!!!

Élmények, változás, felismerés és kemény gyakorlás vár rám. 

Majd jelentkezem,  várhatóan egy bloggal, ha lesz rá időm.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Chennai első napja

-
Kép
2020.02.08. Most jártok először Chennaiban. Rögtön elmentem egy indiai táncos üzletbe pár dologért, még csak úgy szétnézni. Közben iszonyatosan éhes és szomjas voltam,  úgyhogy kerestem egy jónak látszó ám egyszerű éttermet. Ez tényleg egy szimpla hely volt, de a dósát banánlevélen kaptam.  Hirtelen túl sok program jött szembe,  így a táncot választottam. Beültem egy bharatanatyam előadást megnézni. Szuper volt,  de azért én továbbra is Odisszit nézek legszívesebben.  Hazafelé vettem pár gyümölcsöt,  de ahogy közeledtem a szálláshoz, egyre nagyobb tömeg fogadott. Mindenfelé vidámpark és valami felvonulás, ettől aztán lépni is alig lehetett a motorok és autók között. A felhajtás közepén egyszercsak ott találtam magam egy négyszögletű tó partján. Körbe rengeteg ember,  és a tóban egy kivilágított tutaj, amin emberek zenéltek. Közben megtudtam a mellettem ülőktől, hogy Shiva, akit Kapaleeshwarar formájában imádnak itt, és hitvese Karpagam
További információk

Lendületben

-
Kép
2020.02.08.  Saraswati Puja áldása, hogy ismét futok reggelente. Itt egy kicsit nehezen mozdulok ki,  mert sok szem követi minden lépésemet. Imádom az ilyen kimozdulós reggeleket. Szinte függő vagyok. Persze a testre is nagyon áldásos hatásai vannak javítja a keringést, anyagcserét, jobban alszom, javul az állóképességem, edzi az immunrendszerem. A legfontosabb mégis, hogy mentálisan teljesen helyre tesz. Itt Indiában egyébként is egy élmény reggel kimenni egy parkba. Sokan sétálnak reggel hat és nyolc kötött, illetve naplemente idején is. A parkba sétáló bérletet lehet kapni erre az időszakra. Kevesen futnak csak. Én magam is fél időben futok és utána sétálok. Van még mit mozognom a napban. :) Az elmúlt héten megjelent egy férfi, aki hahota jógázik. Leül egy padra, előre hajol, a szívére teszi a kezét, majd hirtelent hátra veti magát,  az ég felé emeli a kezeit és a tekintetét. A lábait is vízszintesen előre dobja és teljes szívből kacag kissé erőltetve. Ez per
További információk

Egy csendes nap a maharikra emlékezve

-
Kép
2020.01.10. Jó régen írtam már. Ahogy beköszöntött ez az év én azt hiszem hangulatot váltottam. Mindig eljön az a pillanat, mikor igazán megérkezek ide, és már nem érdekel más. Az év első hete elég nehéz volt érzelmileg. A dráma kezd kiterjedni térben és időben. Az életem szappanoperája soha nem látott fejezeteket bontakoztat ki, amelyen én belül csak csendesen mosolygok. Az érzelmek végtelen spektrumát járjuk át rövid időn belül, és ha már így, akkor legyen mindenből a maximum. Mert miért ne? Néhány napja volt egy portugál Odisszi táncos vendége Rahulnak, aki kérdéseivel fantasztikus témákat érintett, mi pedig ittuk Rahul szavait, ahogy a Jagannath templom béli shakta, saiva és vaishnava imádatról beszélt. A legizgalmasabb téma mégis a mahari tradíció volt számomra. A maharik templomi táncosnők voltak, akik tulajdonképpen Jagannath feleségei, és a napi tánc felajánláson kívül teljes életüket Jagannathnak szentelték. Akiknek ez egy kicsit ismeretlen, azoknak íro
További információk