Konark fesztivál

-

2017.12.08.
Konark fesztivál

Végre megjött az áram a szobámba. Már órák óta kényszerpihenőn vagyok, mert minden amit terveztem, ahhoz kellett volna áram. Semmi baj, mert amúgy is nagyon kimerült vagyok.

Öt napig tartott a Konark fesztivál, és ebből én négy napot ott voltam. Csak csoportok léptek fel, és az igazat megvallva, nem volt annyira felemelő egyik másik, bár szép fotókat készítettem. Nagyon színes volt a műsor, az indiai táncok közül majdnem minden felsorakozott. Minden nap volt Odisszi és ezen kívül Bharatanatyam, Kuchipudi, Kathak, Manipuri és Mohini Attam. Az előadások után és előtt nem maradhat el a szakmabeliek találkozója, a mesterek köszöntése sem. Szóval ez egy igazi kulturális esemény. Az oda- és visszaút egy irányban két óra, és igen rázós gyomorforgató.

Mára meg érkezett valami eszelős időjárás, iszonyatos hideg van, és zuhog az eső. Anyukámnak mondtam, hogy fázom, ő meg mosolyogva kérdezte, mert tudja, hogy 30 fokban is tudok fázni, hogy mi asz a hideg ott. Szóval a hideg az olyan nappal 25 éjjel 13. De azért gondolatok bele, hogy itt nincs fűtés, sőt nincs üveg se az ablakon. Ha a spalettát becsukom, akkor meg megfulladok a párától. Szóval 13 fokban aludni, meg a hideg kövön mászkálni nem annyira vicces.

Az hiszem úgy kicsit több mint két hete vagyok Indiában. Egyrészről nagyon jól érzem magam, másrészről meg vannak dolgok, amik nagyon lemerítenek, mint például és főként a zaj. De mindeközben azért teszem a dolgom, gyakorolok, futok, megyek órára, és persze beszerző körútra.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szembesülés magammal és Indiával

-
Kép
2019.12.19.  Szembesülés Már jóideje itt vagyok. Ez itt egy igazi tükör. Bő másfél éve voltam itt utoljára és ezalatt elveszítettem valamit a táncomból. Nem mintha ezt nem tudtam volna, de most nehéz szembesülnöm. Olyan, mintha csak egy üres lényegtől mentes keretem lenne. Rahul mindig azt tanítja, hogy ő nem tud megtanítani táncolni, csak egy keretet tud tanítani, magát a technikát, amely tiszta keretben meg tud mutatkozni a tánc, ami bennem van és nekem kell felfedezni. Jobban meggondolva a keretem is eléggé megkopott. Akkor mim van egyáltalán. … Nem baj… Azért vagyok itt, hogy ... 2019.12.21. Bármennyire is furcsa sikerült megfáznom. Nappal harminc fok van, éjjel olyan tizenöt. Most azért lehűlt kicsit. Van itt egy csomó szabály, amit be kell tartani. Mert egyszerűen ők élnek ezen az éghajlaton, és ha mondják, hogy hideg van, akkor el kell fogadni és sapkát venni például. Azért tegyük hozzá, hogy tizenöt fokban aludni nem olyan kellemes. Egy hete még ventillá
További információk

Saraswati Puja

-
Kép
2020.02.01. Saraswati Puja Rahul házában nemcsak táncolunk de a hindu ünnepekhez is csatlakozunk, amiből minden hétre jut egy legalább. Persze vannak kiemeltek, ilyen például a Saraswati Puja. Saraswati a tudás és művészetek istennője, ezen a napon minden hindu családban és templomban őt imádják. A bonyolult szertartást speciális étel felajánlást követi, amit a vendégekkel együtt eredetileg banán levélen tálalnak.  Ettől a naptól Jagganath leveti a téli ruháját, szóval itt innentől már tavasz van.  Kezdetben nem értettem miért neveznek itt télnek bármit is, de elfogadtam, hogy itt a tél olyan, mint nálunk egy közepes augusztusi nap. Az év többi részében folyamatosan mindenhol izzadsz.  Most úgy adódott, hogy mindhárman, Rahul külföldi tanítványai, itt vagyunk egyszerre, így megragadtuk az alkalmat, hogy egy közös képet készítsünk Rahullal és később Naziával is. Inna Izraelből, Mio Japánból és én Magyarországról.
További információk

Egy csendes nap a maharikra emlékezve

-
Kép
2020.01.10. Jó régen írtam már. Ahogy beköszöntött ez az év én azt hiszem hangulatot váltottam. Mindig eljön az a pillanat, mikor igazán megérkezek ide, és már nem érdekel más. Az év első hete elég nehéz volt érzelmileg. A dráma kezd kiterjedni térben és időben. Az életem szappanoperája soha nem látott fejezeteket bontakoztat ki, amelyen én belül csak csendesen mosolygok. Az érzelmek végtelen spektrumát járjuk át rövid időn belül, és ha már így, akkor legyen mindenből a maximum. Mert miért ne? Néhány napja volt egy portugál Odisszi táncos vendége Rahulnak, aki kérdéseivel fantasztikus témákat érintett, mi pedig ittuk Rahul szavait, ahogy a Jagannath templom béli shakta, saiva és vaishnava imádatról beszélt. A legizgalmasabb téma mégis a mahari tradíció volt számomra. A maharik templomi táncosnők voltak, akik tulajdonképpen Jagannath feleségei, és a napi tánc felajánláson kívül teljes életüket Jagannathnak szentelték. Akiknek ez egy kicsit ismeretlen, azoknak íro
További információk