Bejegyzések

A tánc alapjai, első táncóra

Kép
2019.12.11. A tánc alapjai, első táncóraRahul az első órára Budapest pólóban érkezett, amit tőlem kapott még korábban. Most is hoztam neki egyet, mert szereti a pólókat, főleg a különlegeseket. Ma másfél óra alaplépés gyakorlással kezdtük. Tudtam, hogy így lesz és nem koreográfiákat tanulok rögtön. Azt hittem nem fogom bírni, de egész jól ment. Rahul is elégedett volt velem, ami meglepő. Az itteni klíma jót tesz nekem. Egészen más a mester előtt gyakorolni. Sokkal mélyebb és persze fárasztóbb. Rahul sosem hagyja ki az alapokat. A saját gyakorlásából sem, és mikor tanít, akkor is ezt tartja legfontosabbnak. Az alaplépéseken keresztül formálódik a test, ez az, ahol legyőzöd a tested korlátait, lemorzsolod a felesleges mozdulatokat, és közben az elmédet is betöröd. Ennek azért sok szintje van, de közben végig meg kell őrizd a tánc iránti lelkesedésed. Ez magától nem történik meg. Legalábbis aki nem ebbe a társadalomba született, azzal nem. Idő és tudatosság kell hozzá, meg alázat, türele…

A születésnapom

Kép
2019.12.10. A születésnapomAz ünneplés sorozat nem ért véget. Bhubaneswarba érkezve rögön másnap volt  a születésnapom. A legnagyobb ajándék, hogy itt lehetek, és végre magammal vagyok. Sosem szoktam beteg lenni Indiába érkezve, de lehet, hogy most túl sok mindent összeettem. Plusz a tegnapi Puri utazás elég gyomor mozgató volt. Kicsit gyorsan jöttünk visszafelé, szóval sikerült megszabadulnom éjjel a gyomor tartalmámtól. Lehet kicsit izgultam is a mai első órától, mivel több mint másfél éve nem táncoltam a mesterem előtt. Hát elég gyenge voltam reggel, de azért összeszedtem magam, és 10-re átmentem Rahulhoz. Elképzeltem, hogy hogy fogok reagálni mikor leszid, hogy hogyan táncolok. De igazából semmi erőm nem volt, így bár sohasem hozok fel mentséget, gondoltam egy mentségem már lesz. Mondjuk nem is kell kifogás, mert Rahul azonnal látja azt is, ha valamin örlöm magam legbelül és mond hozzá pár szót, hogy segítsen. Az, hogy mentálisan kész legyek az órára még fontosabb mint, hogy fizik…

Irány Orissza!

Kép
2019.12.09. Irány Bhubaneswar!Nemsokára leszállunk Bhubaneswarban. Vegyes érzesek kavarognak bennem. Egyszerre olyan mintha hazajönnék. Közben pedig azért sok alkalmazkodás és kulturális váltás szükséges, ami azért az indiaiak szerint nekem nagyon könnyem megy, én nem így  érzem. Tegnap este óta egy megmagyarázhatatlan mély szomorúság van rajtam. Azt hiszem túl sok megható pillanat volt az elmúlt napokban, túl keveset aludtam, és túl sokminden vár rám itt, amivel kívül-belül meg kell küzdenem. Az ünneplés azonban még nem ért véget. Holnap folytatjuk.  :) Azt hittem, hogy Bhubaneswarba  érkezve beáll a nyugalom. Nem így lett. Abban a szobában fogok lakni ismét, ahol már közel két évet töltöttem. Ez egy nagyon pici és sötét szoba, de közel van a tanáromhoz, egy énekes család házának egy szobája. Belépve elöntött  a nyugalom, és a megérkeztem érzés. Azt hiszem, ez volt, és most is, az új életem bölcsője. Ez az a hely, ahol verejtékkel elkezdtem hinni magamban, és a határaimat sokszorosan …

Az esküvő napja

Kép
2019.12.08 Az esküvő napjaElérkezett a várva várt nap.  A sok zenebonából elérkezünk egy újabb megható pillanathoz, magához az esküvői szertartáshoz. Tudni kell,  hogy ez egy hindu-szikh (mennyasszony-vőlegeny) esküvő, és mivel mindketten Európában éltek, ezért tartalmaz nyugalmasabb részeket, számunkra otthonos zenékkel. Szóval a három napos ceremónia fel van osztva, hogy melyiket melyik tradíció szerint ünneplik. Az első két nap hindu szertartás volt,  a harmadik nap pedig maga az esküvő szikh hagyományok szerint zajlott. Mindenek előtt a legmeghatóbb az volt, ahogyan a két család szeretettel fordult egymáshoz. Rengeteg apró szertartás nemcsak a fiatalokat, de a két családot is összeköti és ebben a család tagjai is részt vesznek. Az extra toleranciát pedig fenénk mutatták, mert azért elég sokan voltunk. Sokan igyekeztek azon, hogy mi is jól érezzük magunkat. Én a magam részéről abszolút nem éreztem, hogy kulturálisan egy ennyire idegen helyen voltam. Nemcsak azért mert sokat járok I…

Henna party

Kép
A második nap már sokkal hangosabb volt, mint az első. Nagyrészt énekeltünk és táncoltunk, illetve mindenkit kifestettek hennával. A lány és a fiú külön kezdi a készülődést, később aztán a fiú party is megjelenik. A menyasszony kezeit is kifestik, ez reggeltől estig tart. A férj nevének betűit elrejtik jövendőbelije henna festésében, amit meg kell találni. Persze mi is kaptunk gyönyörű mintákat a tenyerünkbe. Megtudtam, hogy amennyiben nem sötétedik be a minta, az azt jelenti, hogy a férjem (vagy annak hiányosságban a barátom) nem szerelmes belém. Szóval mindenki leste a tenyerét, ami folyamatosan sötétedik egy nap alatt. Az enyém úgy tűnik elég sötét.  :)Az egyik legszebb pontja volt ennek a három napos  esküvőnek, mikor magyarul énekeltünk Saumyának. Hosszan húztuk, igazából már előző nap kellett volna megtörténni, mindenki valami őrületes bollywoodi produkcióval készült,  szóval úgy éreztük leülne a buli, ha mi ott magyar népdalokat érdekelünk. Végül megtaláltuk a megfelelő időpont…

Kezdődik a buli

Kép
Képek lentebb..2019.12.06.Az érzés, mikor kinyitod a bőröndödet és rájössz, hogy lehet mégis kellett volna pár meleg cucc…. Szinte haza jövök, de azért a kulturális váltás nem csettintésre történik. Az első napot kellemes társaságban töltöttem ismerősöknél,  akik Delhi mellett laknak, Noidán. A vendégszeretetük felfoghatatlan. Kaptam kölcsönbe szép szárít és ékszert, hogy szép legyek az esküvőn. Meg persze meleg ruhát, mert Delhi nem olyan meleg,mint Bhubaneswar. Most irány az esküvő.
2019.12.07.Sajnos sok időm nincs írni, szóval nagyrészt fotókat kaptok.  
Emlegettem már,  hogy egy esküvőre jöttem. Huszonnégyen vagyunk meghívva Magyarországról. A tegnapi első nap pont olyan volt mint nálunk egy esküvő és lagzi. Még torta is volt. A különbség,  hogy ez még csak az eljegyzés volt. Rendkívül megható volt. Sajnos nincs erőm többet írni. Épp reggelizünk, és azt beszéljük, hogy kinek mi hiányzik a szobából,  mi nem működik. Meleg víz, ablak…Indulás a mai henna partira!

Közjáték - Az élethez kell egy kis SZERENCSI. :)

Kép
Anyukámtól kaptam ezt az útravalót. Amúgy én nem hiszek a szerencsében. Az amolyan Isten áldása inkább, legalábbis annak tűnik elsőre, másodikra nem, és végül mégiscsak. De ez itt most nem is szerencse, csak annak az "igazi" arca, a SZERENCSI. Ami mindig jön, amikor jönnie kell, és mindig, … szinte mindig KESERÉDES. De végülis finom! :)Na ezt most jól kifilozofáltam. Remélem nem okozott maradandó tudati károsodást. Igyekszem írni. Ma kezdődik a három napos esküvő.