Bhubaneswarból

A facebookra írtam a következőt: Általában blogot írok, mert szeretném megosztani mindazt a sok értéket, amit az utazásaim alatt kapok. Ezek nem feltétlen külső dolgok. Legalábbis nekem nem azok a legfontosabbak, hanem minden, amit a helyzet ad nekem belül. Az ahogyan látom az itteni emberek életét, hogyan élnek ők. Hogyan szeretnek ők. Közben távlatból látom hogyan élünk és szeretünk mi otthon.  Itt minden héten van egy ünnep, örökké nyár van, az édességek túl édesek, a társadalmi és csaladi kötelességek, elvárások és szabályok túl fontosak,  míg az utakon senki sem törődik a szabályokkal. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha mi így vezetnénk otthon, egy héten belül kihalnánk azt his...

2017.12.08. Konark fesztivál Végre megjött az áram a szobámba. Már órák óta kényszerpihenőn vagyok, mert minden amit terveztem, ahhoz kellett volna áram. Semmi baj, mert amúgy is nagyon kimerült vagyok. Öt napig tartott a Konark fesztivál, és ebből én négy napot ott voltam. Csak csoportok léptek fel, és az igazat megvallva, nem volt annyira felemelő egyik másik, bár szép fotókat készítettem. Nagyon színes volt a műsor, az indiai táncok közül majdnem minden felsorakozott. Minden nap volt Odisszi és ezen kívül Bharatanatyam, Kuchipudi, Kathak, Manipuri és Mohini Attam. Az előadások után és előtt nem maradhat el a szakmabeliek találkozója, a mesterek köszöntése sem. Szóval ez egy igazi kulturális esemény. Az oda- és visszaút e...

2017.11.27 Walkathlon, Bhubaneswar 2017. Az egészség megőrzése érdekében, az emberek itt Indiaban reggelente úgy 6 és 8 között illetve este naplementekor sétálnak, pesze főleg az idősebb generáció. Kevesebben vannak, akik futnak. A lényeg,  hogy idén először került megrendezésre a Walkathlon, amin 60 felettiek vehettek részt. Én önkéntesként voltam jelen a rendezvényen, mint Pilates oktató. Mondanom sem kell, hogy a körülbelül 200 résztvevőből összesen öt nő volt.  A szervezői oldalon pedig ketten. Én voltam az egyetlen nem indiai.  A legidősebb versenyző 96 éves volt. Reggel 7kor kezdődött, engem egy önkéntes atléta srác vett fel motorral reggel hatkor. Ahogy céljába értünk én voltam az egyik ére...

2017. november 25. Szóval már nyakig benne vagyok, pedig négy napja érkeztem. Azok kedvéért, akik azt gondolják, hogy nekem olyan nagyon könnyű ide megérkezni, és itt lenni mondom, hogy nem az. Az életem egy folyamatos utazás, és pakolás. Ahogy megérkeztem máris egy fantasztikus előadásra mentünk. Ezt úgy kell érteni, hogy a 24 óra repülőzés és reptéren bóbiskolás után kb. 1 óra pihenést követően mentem az előadásra. Nagyon megérte, bár a szememet sokszor alig bírtam nyitva tartani. Rahul a táncmesterem személyes vendége Janaki Rangarajan bharatanatyam előadását láthattuk, ami őszintén lenyűgözött. Belinkelek nektek egy darabot belőle, de videón nem adja vissza azt, ami élőben történik. Hihetetlen er...

2017. 11.24. Ismét Bhubaneswarban Újra itt Orissza fővárosában, Bhubaneswarban, hogy folytassam a tánctanulást. (Azok kedvéért, akik most kapcsolódnak, 2006 óta jártok ide évente pár hónapra.  Az elmúlt két évben viszont összesen másfél évet töltöttem itt ösztöndíjjal.) Néhány napja érkeztem, és többé kevésbé már kicsomagoltam az itteni háztartásom, ami Rahulnál a táncmesteremnél volt elraktározva öt  dobozban. Ezekben van a konyha felszerelesem, az indukciós főzőlapom és néhány ruha. Sokat nem tudtam pihenni. A mai napon találkoztam azzal az orvossal, aki 2016 novemberében vizsgálta meg a kezemet, amit pont ma egy éve sikerült elrepesztenem, miközben két indiai szuperhős egy motorról pr...